A cukor mint gyermekkori mumus

Bahul Krisztina interjúja

Olasz Ildikóval angliai életem során ismerkedtem meg. Találkozásaink alkalmával mindig is mély benyomást tett rám, ahogyan a két kisgyermekét neveli és táplálja és mindeközben saját magát is folyamatosan fejleszti, akár az alvásidőt is feláldozva emiatt. Ildikót alapvetően a túlzott gyermekkori cukorfogyasztás témakörében kérdeztem meg.

1., Kérlek mutasd be magadat, mint két gyermekes biológus anyukát. Számodra mit jelent a gyerekek tudatos táplálása?

 


Molekuláris és mikrobiológusként végeztem 2009-ben, és azonnal az élelmiszerbiztonságban helyezkedtem el az akkori Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Referencia Laboratóriumában, nem sejtve akkor, hogy ennél hendikeppesebben már csak egy orvos indulhatna a gyereknevelésnek. Miután volt szerencsém látni, mi kerül az élelmiszerekbe és az élelmiszerlánc hány helyen tud elromlani, kicsit paranoiásan közelítettem a kérdést, amikor anyuka lettem. Ehhez még hozzájött a tejfehérje allergia az első csemeténknél. A tudatosság valójában ekkor kezdődött. Nem véletlenül mondják, hogy a legtöbbet a gyermekeink tanítanak nekünk. Annyit még életemben nem olvastam. A címkeolvasás tudományát éppen úgy el kellett sajátítani, mint mondjuk a biciklizést. Ez ébresztett rá, mennyi feldolgozott élelmiszert fogyasztunk azzal együtt is, hogy minden nap főzünk és igyekszünk egészségesen élni. A saját hormonzavarommal sosem foglalkoztam annyit, hogy a tudományos publikációk sűrűjében kikutassam, mi az az adalékanyag, ami mondjuk hatással lehet az állapotomra. Persze az ember a gyerekéért mindent megtesz. Miközben kutakodtam, újra és újra arra kellett rájöjjek, hogy ha nem mi sütjük a kenyeret, akkor jó eséllyel lesz benne szójaszármazék, tejtermék, bambuszrost vagy valamelyik nem kívánatos E-szám. A felvágottak szóba se jöhettek. Ott álltunk egy másfél évessel, aki nem ehette a tipikus kifli-kakaó-mackó sajt reggeliket és nem fogadhatta el a játszótéren a számára felkínált rágcsákat. Ezzel kezdeni kellett valamit, és mi lassan felnőttünk a feladathoz. Kikísérleteztük a recepteket, gyűjtöttük az ötleteket más anyukáktól, próbálgattunk ezt-azt, és mindig volt nálunk 6-8 féle egészséges rágcsálnivaló. A második gyermek már akkor érkezett, amikor az allergia szorítása enyhült és mi is rutinosabban és lazábban kezeltük ezt az egészet. Közben elvégeztem egy táplálkozási terapeuta tanfolyamot is, hogy a családon belül felmerülő problémákra jobban rálássak és tudjak segíteni. Ez sokat segített a gyerekek étrendjének tudatos formálásában is, amivel a jövőbeli kilátásaikra nagy befolyással lehetünk. Ma már az epigenetika kutatása olyan elképesztő összefüggésekre világít rá, mint például hogy az anya elhízása mekkora mértékben vetíti előre a még meg sem született gyermekei cukorbetegségének kialakulási valószínűségét. Már tudjuk, hogy a mesterséges színezőanyagok egy része, a túlzott cukorfogyasztás és a kiegyensúlyozatlan táplálkozás a gyermekekben olyan epigenetikai és mikrobiom szintű változásokat idéznek elő, amik hosszú távon rövidebb várható élettartammal (sokkoló) és rosszabb életminőséggel, valamint viselkedésbeli változásokkal például több szorongással és nagyobb depressziós rátával járnak. Szülőként felelősségünk, hogy megtörjük a rossz berögződéseket, amiket anyáink, nagyanyáink a nagy szükség utáni nagy bőségben jóhiszemmel alakítottak ki. Meg kell tanulni hiteles forrásból tájékozódni és meg kell tanulni alternatívákkal kiváltani a gyerekkorunkból komfortos, jó érzéssel és szép emlékekkel járó ételeket ( a forró kakaót kakaóscsigával, a cukros tejbegrízt, a grízes tésztát hegynyi lekvárral és porcukorral, a zsírban sült húsokat, tepertőt és társaikat). Nehéz és nem mindig hálás feladat, de ez -ha nem is garantálja- elősegíti, hogy gyermekeink már egészségesebb ételekhez kapcsoljanak jó emlékeket és így jobb étkezési szokásokat alakítsanak ki.

Angliában a gyermekkori 2-es típusú cukorbetegség egyre növekvő számban jelenik meg. Nem véletlen, hogy Jamie Oliver is szívügyének tekinti többek között az iskolai étkeztetés reformálását, hiszen a fast food-ok, iparilag feldolgozott élelmiszerek jelentős mértékben megnövelik észrevétlenül is a napi cukor bevitelt. A ‘Teach every child about food” TED-es videójában beszél erről. Te hogy látod a mértéktelen cukor fogyasztás rövid és hosszú távú hatását a gyermekek fejlődésére, esetleg viselkedésére?

Jamie Oliver nekem személyes kedvencem. Hozzá hasonlóan én is abban látom ennek a problémának a hosszútávú megoldását, hogy a gyerekeket újra összekapcsoljuk az ételeikkel és azok elkészülésével. Tudniuk kell, hogy mennyi munka megtermeszteni a salátát és micsoda öröm a sajátjukat leszedni és megmosni (szenzoros kötődés is kialakul) és beletenni a  szendvicsükbe, amit így biztos, hogy meg is esznek. A gyerekek és már a mai 20-asok és 30-asok is nagyon messze szakadtak az ételek forrásától és nincs igazi kapcsolatuk azok elkészültével. Elfelejtettünk termeszteni és csak leemeljük a polcról a csomagolt (hatalmas ökológiai lábnyomú) termékeket, amit aztán vagy megeszünk, vagy kidobunk. Minden szívfájdalom nélkül. Ez nincs rendjén. Már az is előrelépés lenne, ha a cukros, agyonfeldolgozott élelmiszerek nem lennének olyan szélsőségesen olcsók, hogy az emberek egyből azok után nyúljanak. Én például betiltanám az ilyen élelmiszerek forgalmazását az iskolákban és a gyerekeket célzó intézményekben (játszóházak, sportcentrumok stb.). Miért bosszant ennyire a feldolgozott élelmiszer és azon belül is a cukor túlzott bevitele gyerekkorban? Lássuk a cukor hatásait a tudomány oldaláról.

Negatív hatások: tápanyag nélküli kalória, ami ráadásul a kábítószerek hatásához hasonló dopamin felszabadulást eredményez, ami addiktív, vagyis függőséget alakít ki (nem csak az agyi hatásával, hanem például a bélflóra megbolygatásán keresztül is, ami: hangulatingadozásokhoz és a hormonegyensúly megbomlásához vezet, növeli a II. típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát, blokkolja a leptint (jóllakottság érzését keltő hormon, ami azt is jelzi a testnek, hogy van szabad energia, amit el kéne használni) és természetellenesen magas inzulin szintet eredményez, ami azonban gátolja a zsírraktárak elégetését, viszont raktározáshoz és sejtszaporodáshoz vezet és ezzel többek között növeli bizonyos ráktípusok kialakulásának veszélyét (emlőrák, vastagbélrák, stb.. Már gyermekkorban is hasi elhízáshoz vezet, amiről régóta tudjuk, hogy szív- és érrendszeri megbetegedések előrejelzője és okozója és ezzel sok országban a vezető halálokok közé sorolják. Pozitív hatások: öööööö. Könnyen elérhető, azonnali energiaforrás komoly fizikai erőkifejtéshez pl. meneküléshez. Ma persze már ritkán kell oroszlánok elől menekülnünk, szóval ez nem épp életszerű, hacsak nem vagy extrém sportoló, erőember vagy hosszútávfutó már öt évesen..

Szülőként nehéz megtalálni az egészséges határt és alternatív megoldásokat, mikor az élelmiszerek többségében is van hozzáadott cukor. Így már a gyermekkorban torzulhat a gyerekek ízérzékelése, aminek következtében akár a gyümölcsök, zöldségek természetes ízeit elutasítják. Mit gondolsz erről? Esetleg tudnál nekünk ötletet adni, mivel tudjuk gyermekeink édes íz iránti vágyát kielégíteni?

Én a megelőzés híve vagyok, tehát nem vettem tejpépeket, bolti bébiételeket és kerültük a nyalókákat, csokikat és egyéb cukor-gazdag ételeket. Persze nem lehet  és nem is kell a világból kivonulni és a gyerekeket se kell aszkéta életre kényszeríteni, hiszen azzal valószínűleg épp azt érnénk el, hogy egészségtelen viszonyban lennének az édességekkel, a  „tiltott gyümölccsel” és amint lehetőségük adódna, csupa vacakkal tömnék magukat. Helyette az akkor csupán két éves gyereknek már meséltem a jó és rossz bacik harcáról, ami a pocakjában zajlik, és mindig az áll nyerésre, akit etetünk. Ha tehát vendégségben sütit akart enni, akkor előre megbeszéltük, mennyi almát/uborkát/brokkolit és a többit kell megenni ahhoz, hogy a jóbacik még mindig erősebbek legyenek. Ezt szemléltettük rajzokkal, bábozással, hangjátékkal ebédnél és a két éves lassan egy tudatos ötévessé nőtt, aki a kétéves húgának meséli, mennyi almát kell megenni a desszert előtt/helyett.

✔A fagyit házilag szilikon „calippo formákba” öntött gyümölcspépből készítjük 3 perc alatt 20 forintból, a szárított gyümölcsök és magok mindig bőven fellelhetők a hátizsákunkban és ✔csokit is ettek már de csakis étcsokit, hogy ne a cukros vackokat akarják. És csodák csodája: a gyerekek igenis tudják szeretni az étcsokit és ugyanúgy könyörögnek érte, mint a szomszéd gyerekek a lilatehenesért.

✔Házi csokikrémet is készítünk kókuszzsírba kevert kakaópor és stevia vagy maximum xillit keverékéből, amit a gyerekeim fülig maszatosan és nagyon boldogan pusztítanak el pillanatok alatt.

✔ Készítünk házi energiagolyócskákat is mogyoróvaj, zabpehely, kevés datolya, kókuszzsír és étcsoki vagy az aktuális kedvenc magok keverékéből. Robotgépben összedaráljuk, a gyerekek pedig golyóvá gyurmázzák a masszát. Fagyasztóban ezer évig eláll (oké, kb 3 hónapig, de sose maradt meg addig).

✔Gyakori reggeli és útravaló nálunk a „babacsinta”. Egy vagy kettő jó érett banánt összetörök, beleütök néhány tojást, áztatott „lenmag tojást”, finom szemű zabpelyhet, fahéjat, és maradék gyümölcsöket pépesítve, meg annyi magtejet , amennyi a kívánt állaghoz kell. Általában jó evőkanálnyi adagokat sütök ki kókuszzsíron, mert attól még gazdagabb, édeskésebb lesz cukor nélkül is.

✔ A fahéj sose maradhat el! A fahéj ugyanis fokozza az édes ízérzetet. Még cukor nélkül is. Szóval fahéj kerül mindenbe.

✔Sütünk almát (persze fahéjjal), tököt, édeskrumplit és céklát is. Eszméletlen, milyen édesek tudnak a gyökérzöldségek lenni! Ha marad belőlük, akkor minimlis zabliszttel remek tortillácska lehet belőlük, illetve kellő fűszerezéssel és egy tojással babafasírtként támadnak fel a sütőben.

✔Emlékezz, ami pálcikára van szúrva , vagy formára van vágva, az cuki és a gyerek mókából is szívesebben eszi meg.

✔A csemegekukorica számtalanszor remekül csillapította a lányok édesség utáni vágyát. Ha túlvásárolod magad belőle, akkor sincs veszve semmi, mert 10 perc, egy botmixer és némi szerecsendió remek kukoricakrémlevest farag a maradékokból.

✔A legmeglepőbb hozzávalókkal lehet kiváltani a felesleges szénhidrátokat és bevinni az olyan nagyon fontos rostanyagokat. Nálunk osztatlan sikert aratott a fekete babos brownie. Több verzióját is elkészítettem és a lány vitte már oviba is szülinapján, ahol megőrültek érte a gyerekek.

A legfontosabb, hogy bízz a gyereked éhségében! Nem tele pocakra kell az újdonságokkal kínálgatni, hanem mintegy mellékesen, amikor farkaséhes a játszón, vagy amikor mókáztok egy családi grillpartin és már csorog a nyála, de a kaja még nincs kész. Kitartással és szülői kreativitással semmi nem szabhat gátat még a legelkényeztetettebb ízlelőbimbók meghódításának sem. Te ismered a legjobban a gyermeked, és a lehető legjobbat akarod neki. Ez elég hajtóerő kell legyen.