Megválthatod a világot…

Hős születik – ha engeded…

Szabó Virág

“Ha nem teszünk valamit, akkor a civilizáció összeomlása és a természet nagy részének kihalása már látótávolságba kerül” – hívja fel a figyelmet Sir David Attenborough, a világhírű természetfilmes felelősségünkre.

Mindannyiunk felelősségére. Mert minden egyes ember minden egyes cselekedete számít. Az pedig, hogy gyermekeink mennyire válnak környezettudatos felnőtté, tényleg az általunk mutatott példán múlik. Itt és most. A téma szakértői figyelmeztetnek: holnap ébredni már valóban késő… de ma még megmenthetjük a magunk kis lépéseivel a világot.

Fotó: wikipédia

Nem arról mesélnék ezúttal, milyen akadályokba és ellenállásba ütközik az ember, ha például egy magyarországi nagyvárosban egyszerű szemétszedő kirándulást szervez. Pedig így van: a segítő kezdeményezések mentén mindig feltámad az ellenerő.
Nem is azt hangsúlyoznám kedves Olvasóink felé, hogy a Hamuban Sült Pogácsa lelkes szerzői csak úgy juttathatják el üzeneteiket sokakhoz, ha Olvasóink továbbítják írásainkat családtagjaik, ismerőseik számára. Az ébresztésben, informálásban fontos, hogy minél többen kivegyük a részünket (nem elég magunkban konstatálni: ez bizony fontos üzenet – meg is kell osztani azt másokkal)…
Még csak nem is arról panaszkodnék, hogy felhívásunkra alig néhány szerző és egyetlen ajánlás sem érkezett, pedig olyan boldogan mutattunk volna be környezetsegítő kezdeményezéseket magazinunkban. Vajon miért bujkálunk, miért választjuk a passzivitást, a hallgatást a segítő cselekvés, a kommunikáció helyett?

Nem, NEM a csalódásaimról vagy az aggodalmaimról kívánok beszélni, hanem a HITEMRŐL az EMBERBEN: abban, hogy az utolsó pillanatban mégiscsak megérti – szükség van rá. Rá is szükség van.
Mert a nagy filmekben is így történik: a jövendő szuperhős a végsőkig kitart amellett, hogy ő nem képes… aztán mégiscsak bebizonyosodik, hogy IGEN, bizony, meg tudja váltani a világot. És épp azzal, hogy ő változik – kilép a közönyéből, a félelméből, a kishitűségéből, az önzéséből – LÉP. MEGLÉP. Akkor, amikor már nincs más lehetőség, csak a CSELEKVÉSÉ.

És most itt tartunk, bizony. Az utolsó pillanatnál.
Alvó, szunyókáló, bujkáló (potenciális) HŐSÖK, ébredni tessék… Csörög a vekker.
(Leonardo Dicaprio Az utolsó óra című dokumentumfilmje is megér egy estényi figyelmet.)

Fotó: IMDb

Kicsinek hisszük magunkat, holott mindnyájan részesei vagyunk a nagy Emberiségnek. Most (is) az Emberiség hozzáállásán (azaz valamennyiünk hozzáállásán) múlik, hagyunk-e örökül életlehetőséget unokáink, dédunokáink számára – vagy sem. Van módunk még helyrehozni, amit elrontottunk –, ha itt és most, minél többen IGENT mondunk a környezetünk óvására. Az összefogásnak van itt az ideje, ahogy a Magazint működtető Fénypont Kreatív Műhely Alapítvány mottója is szól: “Fogjunk Össze Egy Jobb Világért!”. Tettekkel és ezek általi példamutatással.

Mit tehetek én, a (kis)ember, a mindennapjaimban a Nagy Célért?Sokat.

-Tudatosítom magamban: része vagyok a Nagy Egésznek. Minden tett számít, így az enyém is. A bolygónk jövője rajtam is múlik.

-Mesélek, beszélek a gyermekeimnek/tanítványaimnak (mindenféle módon) arról, hogy az ő tetteik is fontosak – és mindenekelőtt: jó példát mutatok nekik.

– Nem dobom el a szemetemet.

-Elengedem a szatyorvásárlási kényszeremet. Egy-két állandó táskát használok bevásárlásaimhoz (fogyasztási/vásárlási kedvemet/kényszeremet is szelídítem). Nincs szükségem a nejlonzacskókra.

-Szelektíven gyűjtöm a hulladékot, a veszélyes hulladékoknak külön figyelmet adva (a megfelelő helyre eljuttatva őket).

-Minél kevesebb papírt, vizet, elektromos áramot használok. A papírfogyasztás visszaszorítására például elengedhetem a kényszert, hogy az ajándékokat becsomagoljam szeretteimnek. Lemondhatok a papírszalvétáról is.  A fürdés helyett zuhanyozom inkább – sokkal kevesebb vizet fogyasztok így.

-Lecserélem a lakásban található égőket, háztartási gépeket energiatakarékosra. 

-Minél kevesebbet használom az autót. Váltok inkább tömegközlekedésre, kerékpárra, gyalogtúrára – ez az egészségemnek is jót tesz. 

-Visszafogom a húsfogyasztásomat, marhahús helyett a csirkét választom. Rendszeresen beiktatok “vegetáriánus” napokat.

– Ha nemet mondok a szójára és a pálmaolajra – az őserdők védelmében lépek fel. Érdemes a különböző élelmiszerek összetevőit is alaposan elolvasni, nehogy naivan csapdába essek.

– Nem pazarlom az ételt.

– Igyekszem helyi termelőktől (50 km-es körzetből) beszerezni a konyhai alapanyagokat.

-Ásványvíz vásárlása helyett kulacsot használok, azt töltöm fel időről időre vízzel.

– Vegyszermentes háztartást vezetek. Az igazság az, hogy szódabikarbónával, ecettel, citromlével az egész lakás kitakarítható. 

– Fákat, virágokat ültetek. Léleksimogató tevékenység!  

– A már nem kellő ruhákat, játékokat adományozom, a kukába való kidobás helyett.

Kis lépések, apró erőfeszítések, de ha sokan tesszük, összeadódnak – és így már markánsan támogatják a bolygót abban, hogy “összeszedhesse magát”, és újra biztonságos közeget adhasson az emberi életnek.

Rajtunk múlik. És a példán, amit gyermekeink számára “életmód” nevű gyakorlati tantárgyból adunk. Ma.

Egy videót kínálok, inspirációként. Az ember, aki fákat ültetett – varázsos mozi, nézzétek meg! Együtt, a család. Az óvodai csoport. Az iskolai osztály.

TARTALOMJEGYZÉK