Kreatív anyukák a karanténban 1.

Kreatív anyukákkal beszélgettünk, hogyan teszik varázslatossá a karantén napjait önmaguk és csemetéik számára.

Szabó Virág interjúja

Egy amerikai gyermeknevelési tanácsadó könyv felhívja a figyelmet arra, milyen fontos a gyerekekkel töltött minőségi idő. A szerző szerint kétéves korig elegendő a minimum napi 20, később pedig a napi 10 perc közös élmény, ami kiváltható hétvégente egy óra, teljes figyelemmel kísért együttléttel. Ez bizony elgondolkodtató… Erre tegnap (is) meglepett az ovisom. Felelevenített egy játékot, magától, amit együtt játszottunk – két évvel ezelőtt! Minden részletére emlékezett, arra is, amikor egy mesekönyv alapján kreatív papírbábokat készítettünk, és arra is, amikor segítségükkel életre keltettük a konkrét mesét. Meghatott a visszaemlékezés, és arra jutottam: nemcsak ő szenvedné meg, ha ezek a napi közös (sok) órák nem valósulhatnának meg számunkra, de nekem is nagy hiányérzetem lenne, ha ezekből az élményidőkből jelentősen le kellene faragnunk, még akkor is, ha kivitelezni őket a mindennapok forgatagában nem mindig egyszerű.
Élményeimen felbuzdulva olyan anyukákat kerestem meg, akik számára természetes, hogy minőségi idővel ajándékozzák meg gyermeküket a mindennapokban. Számukra a játék érezhetően nem teher, hanem örömforrás, ajándék. Így még – mesélik – a karanténidőszakok is élményteli kalandozással telhetnek, a négy fal között.

Alkotásban nincs határ!

Landa-Magyar Dóra közösségi oldalán csodásabbnál csodásabb alkotások képei találhatók, amelyeket óvodás kislányával közösen készítettek.


HSP: Melyek voltak a legemlékezetesebb közös játékaitok-alkotásaitok a kislányoddal a karanténidőszakban?

LMD: Nehéz választani, mert mindegyik közös alkotás rejteget magában egy-egy feledhetetlen pillanatot. Volt óvodás versenyre megálmodott madáretető, aminek létrehozásából az egész család kivette a részét, dobozból készített kreatív házikó, aminek életre hívása a tavaly tavaszi karantén időszakát átölelte, sokak által kedvelt papírmasé húsvéti tojás készítése és ennek a technikának a továbbgondolása, amiből egy gólyát készítettünk. A kislányom papírra vetített árnyékának körberajzolása, ami egyszerűen hangzik, de nem volt az. Azóta is a kandallóra ragasztva díszeleg. Még egy nagy kedvencünket említeném, ami gyermekem, Norina ötlete alapján készült (egy kreatív youtube videóban látta és megkért, hogy még aznap készítsük el). Vízesést ábrázol, ami kövekkel körbedekorált oázisba folyik bele. A víz a megszilárdult ragasztó (ragasztópisztolyt használtunk). Ezt az ötletet egészítettük ki a gyerekkoromból maradt kinderfigurák felhasználásával. Alkottunk így egy öböl-változatot, amit a barátnőm két kisfiának ajándékoztunk. Amikor átvittem nekik, hosszasan elemezték, hogy mi történik az öbölben, és tényleg minden egyes részletet felfedeztek benne. Megtárgyaltuk együtt azt is, hogy a fára mászó dínó nem lopja a tojásokat a fa tetejéről , hanem azok az ő tojásai, csak éppen a fa tetején őrzi őket. A vízesésen lesikló SpongyaBob és a veszélyes krokodil mellett a vízben labdázó lányok sem félnek.

HSP: Tavaly ősszel egy helyi tökfaragó verseny győztesei lettetek…

LMD: Igen, érdekesen alakult az az esemény. Nem volt terv, hogy benevezünk, csak megnézni szerettük volna a versenyt. Napok óta figyeltük séta közben, hogy van-e már világító tökfej kitéve a házaknál. Kislányom csalódott volt, mert egyet sem láttunk. Megnyugtattam, hogy hétvégén a tökfaragó eseményen biztosan lesznek szebbnél szebb alkotások, ne legyen elkeseredve. Aztán elérkezett a szombati nap. Norina keresztanyukájától aznap reggel kaptam egy üzenetet, három képpel: megmutatta, milyen szépek a Csingiling tündéres faragott tökök, és javasolta, csináljuk meg együtt. Sajnos ő aznap nem tudott velünk lenni, de miután amúgy is tervben volt, hogy faragunk, mi ketten nekiálltunk alkotni. Konkrét sablont nem találtunk az interneten, de egy fekete-fehér Csingilinges kép jó szolgálatot tett. A szikén kívül nemsokára előkerült a férjem kézi fúrója és dremel szerszáma. Annyira elment az idő, hogy már sötétedett, így abbahagytuk a közel kész faragást, nehogy lemaradjunk a világító tökökről a rendezvényen. A tombolasorsolásra érkeztünk, és hirtelen indíttatásból megkérdeztem az egyik szervező lányt, hogy el lehetne-e még hozni az otthon készített tökünket. Rábólintott, így a férjem hazarohant, és elhozta az alkotásunkat. Két perccel később a tombola véget ért, és elkezdődött a zsűrizés. Körbegyűltek az emberek, majd néhány perces tanakodás után, három tököt választottak, közöttük a miénket, ami végül első helyezést nyert. Nagyon büszke volt a kislányom, én pedig örültem , mert soha nem nyertem még kupát. Halloween estéjén aztán faragtunk két hagyományos tököt is.


HSP: Hogyan jönnek az ötletek? Böngészed a netet, vagy reggel egy olyan gondolattal ébredsz, hogy…?

LMD: Amikor felmerül bennem egy ötlet, pörögni kezd rajta az agyam. Ilyenkor már előttem vannak a forgatókönyv alappillérei. Interneten is utánajárok, hátha onnan is érkezik sugallat a konkrét megvalósításhoz. A dobozházunk építésekor például a háztető rajzolatát úgy terveztük meg, hogy mesekönyvek házikórajzait átnéztük, majd interneten is rákerestünk hasonló tervekre. Soha nem indulunk beszerzőtúrára listával: ha van itthon folyékony ragasztó, és a ragasztópisztolyba betét, akkor igazából semmi nem szab határt a fantáziának. A házikó is kizárólag itthonról összeszedett elemekből állt össze. A padláson költözésből megmaradt három nagyobb doboz, a színezők és rajzocskák lapjaiból. Ezekkel tapétaztuk ki kívülről, így egyben emlékházikó is. A polcok benne, egy helyi fórumnak köszönhetőek. Valaki kiírta a fórumra, hogy nem tud mit kezdeni a hungarocell hulladékkal, mert nem viszik el a szelektív szemétszállításnál. Még aznap elmentük érte, így abból lettek a polcocskák. A kinyitható postaláda, egy megmaradt doboz , amiben ikeás játékedények voltak. A függöny a fel nem használt öko zacskóhelyettesítő, épp volt kettő itthon. A közösségi oldal karantén során alakult csoportja is nagy segítség, onnan rengeteg ötlet jött.

HSP: Melyek a középső csoportos Norina kedvenc elfoglaltságai?

LMD: Mostanában a legózás, bár még nem szereztünk be neki a korának megfelelő, apróbb legót, így a duplóból épít szuper dolgokat. A kézműveskedések mellett napi öt-hat mesét is igényel, amit a legtöbbször az apukája mesél esti altatáskor. Rengeteg könyvet örököltünk, ennek ellenére is szívesen megyünk könyvtárba újabb történetekért. Valószínűleg ennek hatására nagy mesemondó lett belőle. Képek alapján sztorizik, választékos, néha vicces szófordulatokat használ hosszas előadásai során, és persze a gyerekek kedvence, a szerepjáték is megunhatatlan számára. Egyébként mostmár magától is nekiáll alkotni. Utoljára színespapírokból kivágott formákat papírra rakosgatva, komplex képet hozott össze egyedül. Volt házikó, fa és kutyus rajta. Valamelyik nap öt kavicsból raktunk össze formákat. Akkor ráláttam, neki gazdagabb a fantáziája, mint nekem.


HSP: Mi történik, ha a kreatív anyuka elfárad…?

LMD: Akkor aznapra, vagy azokra a napokra félretesszük a készülő művet. Papír, filctoll vagy ceruza mindig van kéznél, így a kislányomtól nyugodtan kérhetek bármikor meglepetés rajzot.


HSP: Miért fontos a közös játék a gyerekkel?

LMD: Erről egy kép jut eszembe: a kisfiú, ahányszor az apjához szól, annyiszor azt a választ kapja: ne most, kisfiam… A kép másik része, hogy felnőtt a fiú és apuka próbál hozzá szólni. A válasz: ne most, apa…Szerintem a szülő-gyerek kapcsolat erősítése mellett a bizalom és önbizalom kiépítése és a gyerek-embertársakkal való együttműködés miatt is fontos. Úgy gondolom, ha mi a gyermekkel figyelmesek vagyunk, ő is később az lesz a körülötte lévőkkel.

HSP: Hogy vezeted rá Norinát az önálló játékra?

LMD: Lehet, hogy életkor függvénye is, de fél évvel ezelőttig mindenhez kellettem, nem játszott egyedül, és várta a visszaigazolást minden lépésénél. Ez négyéves kora után gyökeresen megváltozott. Most már szépen eljátszik órákig egyedül is.

HSP: Mit javasolnál a saját ötletgazdagságukra még nem felébredt édesanyáknak, akikben van törekvés a minőségi idő megteremtésére? Hogyan tegyenek szert önbizalomra?

LMD: Úgy gondolom, hogy a gyermekük visszajelzései már megadják a löketet ehhez. Nem kell túlgondolni semmit. Nem az számít , hogy a miénk legyen a legszebb alkotás, hanem a folyamat a lényeg, amit élményszerűsége miatt évek múlva is emlegetünk. Az alap lehet akár egy kidobásra ítélt papírokból gyúrt labda is, amivel célbadobunk egy szemeteskosárba, vagy például elültetünk három napraforgómagot és beszélgetünk róla, nyomon követhetjük együtt a növekedésüket.



Karantén alatt – világkörüli út

Nemrégiben ámuldozva hallgattam a Franciaországban élő Zoltán Zsófiát, amikor arról mesélt, hogy a karantén ideje alatt ők bizony bebarangolták a fél világot. Akkor azt gondoltam: lehetetlen, hogy ne mutassam meg magazinunk olvasóinak, hogy tényleg nincs lehetetlen!

HSP: Hogy jött az ötlet, hogy körbeutazzátok a karantén ideje alatt a Földet?

ZZS: A lányom, Emma ötlete volt. Van egy társasjátékunk a Föld országairól, ami megihlette őt. Szeretünk utazni, szoktunk is, bár annyit nem tudunk, amennyit elbírnánk.



HSP: Hogyan választotok országot a kalandjaitokhoz?

ZZS: Minden alkalommal kihúzunk egyet a társasjáték kártyái közül. Ami azon szerepel – oda látogatunk a következő héten, de ezt a látogatást hosszú, élvezetes, közös előkészítő folyamat előzi meg. Először is ötletelni kezdünk, hogy mit tudunk behozni az adott napra a húzott ország jellegzetességei közül. Minden héten általában vasárnap tartjuk a konkrét ország, kultúra napját. Én a hét során aztán zenéket, meséket, történeteket keresek az adott ország kincsestárából. Receptek is szükségesek, mert a vasárnapi ebéd az ország egyik specialitása. A férjem pedig keres egy filmet, rajzfilmet, amit együtt nézünk meg, szintén az adott kultúra egyik kiemelkedő alkotását. Szeptemberben kezdtük az “utazásainkat”, “jártunk” idáig Indiában, Oroszországban, Angliában, Brazíliában, Dániában és Ausztriában. Mindig lerajzoljuk az adott ország zászlaját, keresek színezőket, amelyeket együtt színezünk ki. Megkeressük a térképen az országot, képeket, videókat nézünk tájakról, városokról, állatokról és egy fordítóprogram segítségével megtanulunk néhány szót is az adott nyelven. Amikor például Angliában jártunk, természetesen pontban öt órakor teáztunk, Oroszországban pirogot ettünk, Brazíliában szambázni tanultunk, és felfedeztük Pelé zseniális stílusát. Indiában Gandhiról és a hinduizmusról beszélgettünk, Dániában legóztunk, Ausztriában pedig keringőztünk Sissi társaságában, és a róla készült remek filmsorozatot is megnéztük, Romy Schneiderrel a főszerepben.

HSP: Pedagógusként hogy látod: miben segíthetnek az efféle kreatív kalandok a gyerekeknek, a családoknak?

ZZS: Ebben az évben külvilági lehetőségeink meglehetősen korlátozottak, de attól még lélekben tudunk utazni, szárnyalni, és mindezt közös élménnyé tudjuk tenni. Feszültséglevezetésnek és közös értékteremtő élménynek is kiváló a közös alkotás és játék. Nálunk ez egyébként is mindennapos: nagyon sokat társasjátékozunk, együtt rajzolunk, zenélünk, táncolunk…

VISSZA