Kreatív anyukák a karanténban 3.

Emese álma(i)

Varga Emese “nyughatatlan lélekként” definiálja önmagát. Én pedig hozzáteszem: Hála Istennek, emiatt ugyanis számtalan csoda kerül ki a kezei közül – gyermekei és immár mások gyönyörködtetésére is. A Máltán élő anyuka maximálisan megérdemli az Inspiráló Kreatív Mami címet – hamarosan megjelenő meditációs mesekönyvét is tiszta szívből ajánlom gyerekeknek, szülőknek és mindenkinek, aki egy kis nyugalmat keres önmagának, önmagában.


Szabó Virág interjúja

HSP: Hogyan kerül egy magyar család Máltára?

VE: Régi álmom volt tenger mellett lakni, és bár Spanyolország is nagy szerelem, Máltára esett a választásunk, praktikus, nyelvi okokból. Málta három szigetből áll: van a nagy sziget, aztán a lakatlan Comino, illetve Gózó, itt lakunk mi, hozzánk komppal lehet átkelni a nagy szigetről. Azért választottuk egyébként Gózót, mert kevésbé zsúfolt, sokkal több a lehetőség a természet felfedezésére, kevesebb ember lakik itt, kisebb az iskola, közvetlenebb a kapcsolat a helyiekkel.

HSP: Miben más ott az élet, mint Magyarországon – főleg családosok számára?

VE: Családja válogatja, de nekünk például mindennapos program lesétálni a tengerpartra és megcsodálni a medúzákat, remeterákokat, halakat, és mivel az év 300 napján itt süt a nap, így erre lehetőség is kínálkozik. Az iskola itt hároméves korban kezdődik, akkor még kinder- nek hívják, játékosan tanulnak, de sokkal strukturáltabb foglalkozások vannak, mint Magyarországon az óvodákban általában. Itt tudatosan fejlesztik az íráskészséget, a legtöbb gyermek már ismeri az ABC-t, mire elsős lesz. Részben ezért, mi egy nagyon kicsi iskolát választottunk a lányunknak, hiszen amikor kiköltöztünk, ő Magyarországon kiscsoportos óvodás volt, itt azonban a kora miatt rögtön másodikos lett, szóval sok mindent kellett hirtelen behoznia. Az osztályában összesen – vele együtt – három gyerek van, az iskolában pedig tizenhét. Igen, 17 gyerek 4 osztályban, 4 évfolyamon! San Lawrenz Primary, The Friendly School a neve, és a lehető legjobb választás volt minden szempontból.
Máltán két hivatalos nyelv van, az angol és a máltai, a kislányunk kiskorától beszél magyarul és angolul, így olyan iskolát kerestünk, ahol elsősorban angolul zajlik az oktatás, a máltait pedig mellé tanulhatja. Szerencsére a kis létszám meghozta a hozzá fűzött reményeket, két hónap alatt utolérte a többieket, megtanult angolul írni, olvasni, a magyart pedig én tanítottam meg neki itthon.
Málta mélyen katolikus ország, az iskolákban minden nap imával kezdik a napot, gyakran járnak misére, az étkezések előtt áldást mondanak. Minden városnak van egy védőszentje és az ő tiszteletére fesztákat szerveznek. Egész nyáron, minden hétvégén más városban van a feszta, ilyenkor feldíszítik az utcákat és a házakat, felvonulás van, tűzijáték, zene, és mivel Málta egy kis sziget, így tulajdonképpen egy tetőről minden este megcsodálhatod valamelyik város tűzijátékát.

HSP: Kifejezetten máltai rituáléitok, szokásaitok vannak-e?

VE: Az ember hamar rászokik néhány dologra. Ilyen például a pastizzi, a helyi töltött rétes tészta, jellemzően kis büfékben árulják, csak elvitelre, tradicionálisan borsópürével vagy ricottával van töltve, és bár kb. 100000 kalória, de nagyon finom. A másik, amire vagy nagyon hamar rászoksz, vagy nagyon rossz lesz neked Máltán, az a türelem. Itt mindenki ráér, és nem zavarja, hogy te sietnél, jobb, ha felveszed a ritmust és kivárod a dolgokat, amíg megtörténnek. Mediterrán sziget, ahogyan egy helyi hölgy fogalmazott: „Máltán élünk, mások csak nyaralni jönnek ide, mit érne az egész, ha nem élveznénk ki?” Ennek megfelelően például itt betartják a sziesztát. A kis boltok 9-12 és 16-18 között vannak nyitva. Persze a multik, főleg a betelepült külföldiek nyomására ma már a megszokott nyitvatartási időkkel dolgoznak, de pár éve még ők is betartották a napközbeni pihenőidőt.Kedvenc átvett szokásunk a bbq a tengerparton: ahol nincs kifejezetten tiltva, ott szabad. Mivel mi Marsalfornban, egy kis tengerparti öbölben lakunk, a kicsi homokos strand kivételével mindenhol szabad, sőt, ha valaki nagy horgász, akkor még a grillre valót is kifoghatja magának. A másik, amihez nagyon hamar idomul az ember, hogy itt nyáron napközben nagyon meleg van, így kialakult az a szokás, hogy a játszótérre, vagy csak sétálni a promenádon este hat után megy az ember. Nem ritka, hogy meleg párás estéken, éjfélkor még vidám gyerekzsivaj hallatszik a játszótérről, de az este tíz óra teljesen elfogadott gyereksétáltató időnek számít. Teljes biztonsággal lehet éjszaka az utcákat járni.

HSP: Az egyik bejegyzésedben saját készítésű cicás játékot osztottál meg a kreatív játékokat kereső anyukákkal. Málta a macskáiról is híres, ugye?

VE: Málta hatalmas macskakolóniákkal büszkélkedik. Gyakori vendégek a parkokban, a halászoknál, amikor megérkeznek a zsákmánnyal és az éttermek környékén. Bevett szokásunkká vált, hogy megetetjük őket iskolából hazafelé jövet. A helyi tradíciókra visszatérve, Húsvét alkalmával figollit sütünk, ez egy őrölt mandulából készült édesség, Karácsonykor pedig Betlehemet készítünk, itt ennek nagy hagyománya van, presztízskérdés, hogy ki készíti el a legszebben, mi is elindultunk a helyi versenyen és beválogatták a mi Betlehemünket is a legjobbak közé, így a művünk kiállításra került a városházán.

HSP: Hogyan zajlik egy napotok?

VE: Most a vírus miatt megkavarodtak a napjaink, kevesebb időt tölthetünk a szabadban, ami az egyik legkedveltebb tevékenységünk: imádunk sétálni, túrázni, úszni, a helyi múzeumokba ellátogatni. A máltai kormány minden iskoláskorú gyermeknek biztosít egy kártyát, amivel minden múzeumot ingyenesen látogathat két felnőtt kísérővel.Normál napokon a délelőtt a beszélgetések, kreatív tevékenységek időszaka, ebéd után a kisebb gyermekem alszik, ilyenkor van idő némi saját időre a nagylánnyal, mesét olvasunk, vagy csak beszélgetünk, játszunk együtt, délután sétálni megyünk, a strandra, vagy a játszótérre, vagy csak elmegyünk vízicsigákkal játszani, felfedezni a környéket, kacsákat etetni. Nyáron este kilenc, tíz körül érünk haza, akkor már csak vacsorára, fürdésre és egy kis összebújós mesélésre van idő és kedv.


HSP: Olvastam egy önvallomást Tőled… gyakorló anyukaként nem jutott időd alkotásra, így jött az ötlet: akkor a gyerekekkel kell együtt alkotni… Mesélj erről a folyamatról! Hogyan jut el oda egy édesanya, hogy két gyerek mellett elkezd sóvárogni?

VE: Én mindig is sóvárogtam! Rövid időre képes vagyok lekötni az energiáimat a mindennapi feladatokkal, de nagyon hamar kevéssé válik a kihívás. Ilyenkor első körben jönnek a kreatív megoldások a hasznos feladatoknál, pl. ételdekorációk készítése, menü tervezése, az otthoni teendők pontos rendszerezése, hatékonyabbá tétele stb. Aztán persze jön a kivetítés, azzal próbálja az ember enyhíteni a sóvárgást, hogy minden idejét abba öli, hogy fejlesztő, kreatív feladatokat, diy foglalatosságokat találjon ki a gyerekeknek, gondolván, hogy ez elég lesz – de nem az. Valami még mindig hiányzik.A mesék először megoldásként jöttek egy felmerülő problémára. Minden kisgyermekes szülő előbb-utóbb szembesül a problémával: a gyermeke fáradt, de nem akar elaludni. Mit lehet ilyenkor tenni? Várjuk, hogy egyszer csak megoldódik a kihívás, vagy a tettek mezejére lépünk?Észrevettem, hogy a lányom sokkal jobban reagál az általam kitalált mesékre, mintha könyvből olvasnék, így szokásunkká vált minden este más történeteket kreálni, néha ő mondta, hogy milyen karakterek legyenek a főhősök, máskor a történet szálait kanyarította arra, amerre szerette volna. Mivel én magam gyakran alkalmaztam a meditációt és a jógát a saját épülésemre, így azt gondoltam, ezek a gyermekemre is jó hatással lesznek. Elkezdtem olyan formulákat alkalmazni, amelyeket ott tanultam, és beleszőttem a mesékbe. Beváltak, az altatás öröm lett mindkét félnek.Később Apa is beszállt a mesélésbe, vannak saját szereplőik, róluk csak Apa mesél, ők a Három Nyuszi, akik minden este más kalandba fognak. Most, hogy írom és rajzolom a meséket, a lányom is kedvet kapott, saját történeteket rajzol és ír, és a barátainak küldi el őket.


HSP: Hogy jött az ötlet, ezeket a közös alkotásokat megosztani, másokkal is?

VE: Két helyi színházi előadás bemutatóját terveztük májusra, sajnos ezeket le kellett mondani, talán jövőre kerülhetnek újra elő, így valamit kerestem, amivel az űrt betölthetném saját magam számára. És jött az ötlet. Szeretek mesélni, szeretek rajzolni, mi lenne, ha összekötném a kettőt és leírnék egyet a kedvenc történeteinkből. Elkészítettem hát az első verziót és elküldtem pár ismerősömnek, a családnak, aztán erőt vettem magamon, és ismeretleneket is megkértem, hogy olvassák el, mondják el a véleményüket. Nagyon jó visszajelzéseket kaptam, így a tettek mezejére léptem, elkészítettem az ebook változatot és hamarosan nyomtatásban is megjelenik a könyv.

HSP: Mutasd be, kérlek, a pillangós könyvedet. Mit jelent: meditációs képeskönyv, gyerekeknek?

VE: Az első könyv, ami megírásra került, a „Jó reggelt, kis pillangó!” Ez egy reggeli mese, az a célja, hogy jól induljon a nap, energiával töltsön el, vagy ha esetleg rosszabb a kedvünk, új lendületet, erőt adjon. Erősíti az önbizalmat, és pozitív gondolkodásra sarkall. Azoknak a szülőknek, nagyszülőknek ajánlom, akik a bátorító nevelés hívei. Készül a kistestvér is, a “Jó éjszakát, kis pillangó!”, ami az esti elalvásban, ellazulásban segíti majd a gyermekeket és szüleiket, hisz tudjuk, hogy az esti pihenés sajnos nem mindig jön könnyen, néha segíteni kell az elménknek, hogy lecsendesedjen, és nincs ez másképp a gyermekeknél sem. A meditáció sok formában megjelenhet egy kisgyermek életében: színezéssel, rajzolással, a természetben való játékkal is meditálhatunk. Nálunk is így kezdődött, de aztán éreztem az igényt, hogy egy picit strukturáltabb formában is megjelenjen az életünkben. Apró dolgokkal kezdtünk, kis lépésekben haladtunk. Először csak néhány perc befelé figyeléssel, csendes nyugalommal kezdtük, aztán megtanultunk légzésgyakorlatokat, majd jöttek az irányított meditációk, illetve mesék. Nekünk sokat segíttettek a megtanult technikák, hogy harmonikusan teljenek a napok, és mindenki képes legyen kezelni az érzelmeit. Két gyerekkel ez óriási könnyebbség.

HSP: Melyek számodra a legfontosabb, gyermeknevelés során átadandó értékek?

VE: Azt szeretném, hogy a gyermekeim, amikor felnőnek, képesek legyenek bármilyen problémát kezelni, képesek legyenek önállóan dönteni, ha érzelmi viharba kerülnek, képesek legyenek azt feldolgozni, és továbblépni. Szóval, hogy egészséges, boldog, elégedett életet élhessenek. Szeretnék biztos alapokat, önbizalmat és megoldásokat adni a kezükbe.

HSP: Milyen anyaként definiálnád önmagad?

VE: Én abban hiszek, a legfontosabb, hogy a gyereknevelést ne gondolkodjuk túl. Élvezzük az együtt töltött perceket, mindenkinek szerezzen örömöt az együttlét, ha valami nem működik, ne erőltessük, keressünk új utakat. Szülőként ne érezzünk bűntudatot: ha saját időre is szükségünk van, üres kancsóból nem lehet tölteni. Csak akkor tudjuk harmonikusan és boldogan megélni a mindennapokat, ha mindenki igénye, szükséglete kielégítésre kerül, nem szabad mártírként a háttérbe vonulni. A gyermekek csak velünk akarnak lenni, ha képesek vagyunk belefeledkezni a velük való játékba, már rengeteget tettünk, nem feltétlenül kell minden nap csillámpor és szivárvány. A mottóm talán annyi, hogy merjünk gyerekek lenni néha, engedjük el magunkat és élvezzük ki a gyermekünkkel töltött pillanatokat, feledkezzünk bele, éljük meg, ezek azok a dolgok, amik egy életre meghatározzák a kapcsolatunkat.

VARGA EMESE ELÉRHETŐSÉGEI: https://www.facebook.com/inspiralokonyvek/https://gumroad.com/inspiratorbooks https://www.inspiralokonyvek.com/

VISSZA